:: Kardvirág ::

Ma este "nagymama" módjára horgolgattam, Viktorom várta az esti box mérkőzést, mikor fülsüketítő sziréna hanga töltötte be a szobát. Mondtam is Viktornak, mostanában mennyi szirénázó mentő szaladgál.

A hangzavar csak nem szűnt, sőt egyre erősebben hallatszott. Az erkélyen kémkedtünk, amikor a házunk előtt 3 nagy tűzoltóautó parkolt, sok tűzoltó szaladt a kertünkbe, többen joöbbra, mások balra futottak.

Jézus Mária!

Én már hálóingben voltam, sosem lehet tudni, mi várható, azonnal felöltöztem a menekülő ruhámba, Bandika utikosarát előkészítettem, ha futni kell, hát futni kell.

Ki is akartunk menni a házból, de már a lépcsőházban nagy kiabálás volt, a tűzoltók mindenkit vissszaküldtek a lakásba.

Sűrű fehér füst terjengett mindenhol, ami isszonyú büdüs volt.

Nagyon ideges lettem, mi várható, nem is tudtam, hol van tűz, és mekkora a veszély.

Közben kiderült, hogy  a 4. emeleten az egyik lakásban történt a baj. Pontos részleteket még nem tudok, de majd holnap biztosan kiderül, egy, s más.

Közben a tűzoltók a füstöt nagy erejű ventillátorral kiűzték, de még jócskán maradt, a tüzet eloltották, a veszély elmúlt. Aztán elvonultak.

Bandika az ablakpárkányon végigaludta a borzalmat, nem is sejtette, milyen izgalmak voltak körülötte.

Mióta ebben a házban lakunk, ez már a második tűzeset.

Felháborít az emberi felelőtlenség, a nem odafigyelés, mert ezek a tűzesetek mind emiatt keltkeztek.

Nem kell sok, hogy több lakás kiégjen, és az emberi áldozatokról ne is beszéljünk.

Minden elismerésem a tűzoltóké!!

Minap Viktoromat kísértem el a fogászatra. Ilyenkor a váróban,- vannak olyan emberek, akik az egész életüket elmesélik, pár perc alatt.

Most is így történt, egyszercsak egy nagyon elegáns, csinos, kellemes hölgy libbent be a váróba. Hóna alatt egy megtermett párna. Rögtön azzal kezdte, hogy ezt a feneke alá hozta, mert ha sokat kell várnia, akkor csak a párnával a feneke alatt bírja ki.

Le is tette a párnát, kényelmesen helyet foglalt. Pár pillanat sem kellett, elkezdte mesélni az élete történetét, többek között megtudtam azt is, hogy 86 éves. Minden túlzás nélkül 20 évet letagadhatott volna, mert nagyon szép, síma volt az arca, a mozgása is fiatalos, könnyed. Öltözködése modern, egy szép nyáriruha volt rajta.

Nagy boldogságban telt az élete, - mesélte, csak három évvel ezelőtt, amikor a férje meghalt, nagyon nehezen viselte, az egyik szemére meg is vakult, egy évig nem látott vele.

Mindezek után levette a napszemüvegét, amit addig az orrán viselt, és szomorúan azt mondta, csak az a baj, hogy a szeme alatt kezdődnek a ráncok.

Istenem, ha 86 évesen- ha addig élnék - ez lenne az egyetlen problémám, én lennék a legboldogabb ember a földön!

Harminc évvel ezelőtt jártam a barátnőmmel Prágában. Egy hetet töltöttünk ott, sokat hülyültünk, mint afféle fiatal lányok, megismerkedtünk pár fiúval, akik magyarok voltak és szintén Prágában voltak túristák.

Aztán együtt mentünk ide-oda,esténként  beültünk egy hangulatos helyre sörözni, jó volt a hangulat.

Eszembe jutott Prága, hogy talán érdemes lenne megnézni kislánykámmal. El is mentünk, kényelmes szállásunk volt, viszonylag jól megközelíthető a központtól.

Újra végigjártam Annával a nevezetességeket, a vár, és környéke, a zsidőnegyed, a Károlyhíd, stb.

Csalódnom kellett, mert a Károly hídat éppen felújították, nem lehetett élvezni teljes szépségében, csak részleteiben. A híd tele volt mindenféle árussal, ami szintén nem tetszett.

Csalódnom kellett, mert eddigi külföldi városok látogatása után, amikor hazajövök, még napokig az éppen megismert város lüktetése, él bennem, de Prágával ezt nem tapasztaltam.

Nem kerültem Prága bűvöletébe, és éppen ezért úgy gondolom, nem is volt olyan nagy élmény, mint azt az ember szeretné.

Még most is, ha Párizsra, vagy Rómára gondolok, pár évvel ottjártam után, jóleső érzéssel teszem. Prága olyan semmilyen érzéseket kelt bennem.

Nem akarom Prágát lehúzni, mert tényleg szép, és sok látnivaló van ebben a városban, de többet nem fogom meglátogatni. Az egyszer biztos.

....mond meg nékem, kinek van a legszebb bele a vidéken?

Hát természetesen nekem!

Túlestem egy béltükrözésen.

A dolog indítéka onnan eredt, hogy a tumor marker értékem a megengedett háromszorosa volt.  Nekem sem kellett több, már mindenféle rákot diagnosztizáltam magamon,

Sorra jártam a külömböző rákszűréseket, ami csak létezik, Egyíik lukam sem maradt megnézetlenúl.

Legjobban a béltükrözéstől féltem,  és mivel ez maradt utoljára, - az előző vizsgálatok mind negatívak voltak- gondoltam, itt lehet a bibi.

Előtte 4 napig csak pempőket ehettem, sok folyadékkal, a vizsgálat előtti nap bélmosás, másnap reggel úgyszintén. Délután 1 óráig, a megadott időpontig nagyon nehezen vánszorgott az idő.

Végre a váróterembe értünk, kislányom kíséretében, és beléptem a vizsgálóba.

Egy vastag slagot tekergetett az asszisztensnő, ráadásul ronda feketét. Meg is kérdeztem, ezt mind belémnyomják? Ááá nem, csak egy részét- volt a válasz.

Kaptam egy bódítő injekciót, oldalamra fordultam és kezdetét vette a vizsgálat.

Telefújtak levegővel, és mintha 6 csintalan gyerek kergetőzött volna a hasamban.

A monitoron én is láttam rózsaszínben, no nem a világot, hanem a beleimet.

Mit mondjak, szép volt.

Főleg az volt szép, hogy nem találtak semmi elváltozást, csak két polipot csíptek le, remélem ez nem okoz majd a későbbiekben panaszt.

Itt a vége, fuss el véle.

Ahol dolgozom, értelmi sérült emberekkel foglakozom.

Az egyik aranyos fiú, aki nem a kézügyességéről híres, otthon egy szardiniás dobozzal akart megküzdeni.

A kifolyt olaj, és kétbalkezessége együttesen megtette hatását. Kezét olyan csúnyán elvágta, hogy mentőt kellett hívni hozzá. Mindez a lakóotthonban történt, ahol lakik. A mentő bevitte a kórházba, és ott ellátták, több öltéssel varták össze a  sebet. Másnap vissza kellett mennie kötözésre. Kérdeztük tőle, hogy hol volt, mert nem volt nála papír.

"A doktorbácsinál" volt a válasz.  Hm. Kolleganőm ment vele be, hogy minden simán menjen, a kórházban megtalálják az őt ellátó orvost.

A dolog pikantériája -, a balesetet szenvedet fiú nagyon szereti a hasát, szeret enni, majdnemhogy korlátlanul- örömmel mesélte, hogy a szardíniának nem lett semmi baja, nem lett véres, és megette.

Másnap otthon Viktorom Misi kutyusunkkal játszott, és valahogyan a kutya odakapott Viktorom kezéhez, és a foga a kézfején a bőrt 4 cm hosszan feltépte, körülötte csúnya kutyafog karcolásokkal ékesítve.

Ömlött a vér, mint egy horrofilmben. Megpróbáltam szakszerúen ellátni, és mentünk mi is az ügyeletre, ugyanabba a körházba, ahol az előbb említett fiű is volt.

Hívtam is telefonon a kolleganőmet, mi is megyünk a "doktor bácsihoz".

Jókat poénkodtunk a dolgokon, szerencsére nagyobb baj nem történt.

1. Nevezz meg 5 dolgot, amit látsz, anélkül, hogy felkelnél a helyedről.

asztali tükör, kártyolvasó, Anna piros plüss öntapadós macskája a képernyő sarkán, óriási sárkányos falilegyező, sárga gumicsirke, fejjel lefelé lógva a vízcsövön.

2. Hogyan hordod a hajad?

most csinosan, tegnapelőtt voltam fodrásznál

3. Mit viselsz most?

itthoni bokorugrót, egy nyári szövetszoknyát, és egy fehér alapon fekete pöttyös pólót

4. Mi a foglalkozásod?

építésztechnikusból lettem szoc asszisztens

5. Sokat alszol?

szeretnék

6. Milyen volt életed legjobb csókja?

mámorítóan izgi

7. Mi az aktuális fandomod/mániád/szenvedélyed?

fonalból pulit gyártani, - haladok a profizmus útján

8. Mit ettél ma legutóbb?

általam sütött sajtos-túrós muffint

9. Mi volt az utolsó SMS, amit kaptál?

egy csupasz, siralmas banki egyenleg

10. Melyik weboldalakat látogatod meg mindig, ha fellépsz az internetre?

gmail, iwiw, hírlista, citromail, mentolosmacska, twitter

11. Mit vettél legutóbb?

ronda kullancs elleni szert, Off-ot

12. Mit hallgatsz most?

Viktorom csörömpölését a konyhában

13. Mire szoktál gondolni elalvás előtt?

alvásig olvasok,úgyhogy semmire

14. Milyen CD-t vettél utoljára?

sosem vettem CD-t

15. Milyen a kedvenc időjárásod és miért?

tavaszi-nyári napsütötte , szél-esőmentes idő, de kánikula nélkül. Ebben az évszakban sokáig van világos, kellemes a klíma, jön a nyári szabi ami 6 hét.

16. Ha tudnál játszani egy hangszeren, melyik lenne az?

zongora, és nagyon szeretném kipróbálni a dobot

17. Hogy vagy?

köszönöm, jól, de ennek ellenére szarul

 
18. Van-e valami, amit most rögtön szeretnél elmondani valakinek?

ajj ajj sokmindent! Ami foglalkoztat, arról szeretek beszélni, és engem mindig foglalkoztat valami. Soroljam?...inkább nem sorolom.

Tegnap szerencsétlenűl indult a napom, már reggel 5- kor ébredtem, a 6.40-es ébresztő helyett.

Visszafeküdtem, de hiába, elaludni nem tudtam.

A munkahelyemen egy kolleganő furcsán viselkedett, mindenkire úgy nézett, mint az ellenségére.

Rám is,pedig nem volt rá oka. Ez rossz hangulatot teremtett. Ebéd után hirtelen vettem be egy kanyart, és mint a nagyalföld, elhasaltam. Ez volt a nap csúcspontja.

Számat egy csúnya káromkodás hagyta el, pedig igazán nem szoktam csúnyán beszélni.

A mai nap reggelén Misikét én vittem le.Amikor a pórázt a kezembe veszem, már nagyon örül, és ugrál, mint a gumilabda. Ilyenkor nyugalomra intem,és szót is fogad. Pórázzal a nyakörvében, elindulunk világot látni kertünkben, és pisil, kakil egy szépet.

Ma is pórázzal a kezemben nyugira intettem, le is ült aranyosom, és én föléhajolva igyekeztem megkötni, erre akkorát ugrott a 8 kilójával, hogy  beverte az orrom, majdnem elszédültem, és a szemüvegem repült egy jót, és csálé szárral landolt a másik szobában.

A nap további része viszonylag nyugalomban, a megszokott rendben zajlott.

Várom a holnapi napot,vajon milyen szerencsétlenség leselkedik rám?

A "háromig meg nem áll" törvénye nálam mindig bejön.

Vasárnap délelőtt gondoltunk egyet,Misivel, Viktorral, hárman elmentünk a Szigetre. Szép idő volt, hétágra sütött a nap, az ég kékjét egy felhő sem törte meg.

Misi eleinte nagyon félt, a buszon reszketett, de hamar rájött, nincsen bántódása és megnyugodott. Leérkeztünk a Mechwart ligethez, átszálltunk Európa leghosszabb villamosára, és hamar megérkeztünk a szigeti bejáróhoz.

Sokan sétáltak, szinte tömeg volt. Sok volt a kisgyerekes család, de kutyusok is szép számmal voltak.

A Sziget szebbnél szebb virágokkal van beültetve, ősrégi fák adják az árnyékot. Finom illat lengte be a friss levegőt.

Misi nagyon élvezte a sok idegen szagot, minden fűszálat háromszor szaglászott körbe, aztán feladta, már nem volt annyira érdekes számára,és szépen jött mellettünk.

Kiértünk a nagy füves részre, de egy kutya sem volt póráz nélkül. Egyetlen egy ici-pici kutya volt csak szabadon, egy öklömnyi szőrcsomó. Örömmel nyugtáztuk,hogy a mi kutyánknál van kisebb is.

Vettünk egy-egy jégkrémet, leültünk egy padra és elnyalogattuk.

Visszafelé megnéztük a szökőkutat, ami nagyon lerobbant állapotban volt, csupa betongyűrű vette körül a hangszóróból szóló, recsegő zenére mozgó vízsugarakat.A külső vízgyűrűben vastagon úszott a fákról lehulló száraz levél,és egyéb szemét.

Pad egy szál sem, leülni nem lehetett, csak ácsorogni, így nem is nagyon marasztalta az embert a látvány.

Hazafelé a buszon Misinek nagy sikere volt, sokan üntyülü-püntyülü-zték, de kutyusunk nem nagyon élvezte az idegenek közeledését.

Itthon Misi a kádban landolt, popsi és lábmosás után elterült a szőnyegen, és mint a tej, elaludt.

Álmában biztosan kergeti a galambokat, amit a Szigeten nem engedtem neki.

Misike kiskutyánknak nincsen kisbarátja. Ez probléma,mert nem tud szocializálódni, nem tudja a kutyaszokásokat megtapasztalni.

Házunkban "lakik" egy kis törpeuszkár,de annyira félős,minden kutyától retteg a szó szoros értelmében. Múltkorjában elmentünk egy térre, ahol kutyások szoktak összejönni.Ott lézengtünk sokáig, de kutyának híre-hamva nem volt.

Egy hölggyel szoktam reggelente utazni,akinek van egy németjuhász kutyája, mint kutyások miről beszélgetnénk,mint az ebekről. Tőle hallottam, hogy a közeli iskola melletti kiserdőben van a kutyások találkozóhelye.Nosza, elmentünk oda is,de egy darab kutyával sem találkoztunk.

Ma lementem sétálni Misikével, persze kutya egy szál sem volt. A távolban egy kis feketerigó billegette magát, Misi izgalomba jött, és megkergette a madarat. A madárka nem volt félős,nem repült el, csak távolabb landolt a füvön. Misi oda-vissza szaladgált a madár után, láttam rajta, nagyon élvezi a kergetőzdést.

Úgy megsajnáltam, már a feketerigó is megteszi, hogy szaladgálni tudjon.

Úgy látszik,nem csak embereknél nehéz barátot találni,hanem kutyáéknál is.

Ha barátra lelünk,és igaz barátság alakul ki, meg kell becsülni. Igaz is a mondás, "Új barátért el ne hagyd a régit!"

Pénz, imakönyv, rovartű, fehér, elektronika, gömbölyű, Mona Lisa, véletlen, szemüveg, IKEÁ-s bútorkatalógus

Pénz: Hasznos és kell a jó minőségű élethez, de ez a legkevesebb!

Imakönyv: Féltve őrzöm anyám fiatal lánykori imakönyvét, én magam nem olvasom

Rovartű: Kisiskolás koromban volt bogárgyűjteményem, gombostűvel voltak felszúrkálva a rondaságok. Emlékszem, - a mamám vidéken dolgozott, mint védőnő, az iskolába is bejáratos volt - az ottani gyerekeket is megkérte, gyűjtsenek bogarakat. Gyűjtöttek is zsákszámra élő cserebogarakat, meg mindenféle szépséget. A buszon, hazafelé a nylonzacskóból valahogyan kiszabadultak a kitinesek, és az egész busz egy hadnászó tömeggé vált...

Fehér:Misike a törpesnauzer

Elektronika: Nem más,mint Viktorom,a HIFI megszállottja

Gömbölyű: Katona Klári Gömbölyű dala

Mona Lisa: Párizs, a fények városa, de hogy mit mosolyog a spiné, senki nem tudja...

Véletlen: Gyakorta előfordul velem, szeretem a véletleneket, és általában pozitív események történnek véletlenűl velem.

Szemüveg: 4 éves korom óta vagyok szemüveges, szinte a testrészemmé vált, emlékszem, eleinte eltakarásos szemüveget kellett hordanom, amit érthető módon nem akartam viselni.

Eldugtam az óvoda kerítésének tövében, és komoly ábrázattal azt mondtam, hogy elveszett.Rögtön kilógott a lóláb, az egész óvoda személyzete négykézláb kereste a kertben a szemüveget, és megtalálták. Ennek ellenére mégsem hordtam,de ennek több,mint 40 éve.

IKEÁ-s bútorkatalógus: A levélládát teljesen kitölti...

Tele vagyok tervekkel.

Lakáseladás, lakás vétel.

Ezek engem kellemes izgalommal töltenek el, életemben több lakást eladtam, vettem.

Több helyen laktam már, lassan nem is tudom követni.

Először Tahiban laktam, 6 éves koromig. Mamám Tahiban volt védőnő, az ő szolgálatai lakásában laktunk. Egy szép családi ház volt, "L" alakú, az egyik oldala a lakás volt, a másik oldala a rendelő. Szép nagy kert is tartozott a házhoz.

Utána költöztünk fel Budapestre, az Endrődi S. u-ba, ez is egy nagy kertes társasház volt, 12 családos.

Majd férjhez mentem, és rövid időre Érdre költöztem a férjem félkész családi házába. Ez maga volt a rémálom.

Agyagos utcák, ritkán járó távolsági busz, a világ vége. Ebben az időben Újpesten dolgoztam, szóval szörnyű volt.

Szerencsére sikerült egy kis lakást venni a Kiss János altb. utcában, ami maga volt az ékszerdoboz.Szép kilátás, jó közlekedés, hatalmas erkély, kellemes környezet.

Ide költöztem, majd amikor a kislányom megszületett, a mamámmal cseréltünk lakást, ő költözött ide, mi meg az Endrődi S.-utcaiba.

Időközben eladtam a Kiss.J.-utcai lakást és a Pannónia utcában vettem egy szép lakást, ahova a mamám költözött.

Később összeköltöztünk, és együtt éltünk a Pannónia u.-i lakásban.

Az idők folyamán elváltam a férjemtől, és ő elköltözött a nőhöz, aki miatt szétváltak útjaink.

Ekkor visszaköltöztünk az Endrődi S. u.-i lakásba.

Nem telt el sok idő, és eladtam ezt a lakást, és a Törökvész úton vettem egy másikat.

Most itt lakunk a Törökvész úton.

Minden költözést jó élményként éltem meg, jó dolog egy új lakást "belakni" berendezni.

Lányom most Szegeden lakik, mert ott tanul.

Gondoltuk, eladnánk a Pannónia u.-i lakást, és Szegeden vennénk, talán kettőt is.

Most ezzel foglalatoskodom, először gondolatban, mert a Pannónia u.-i lakást kicsit sajnálom, mert nagyon szeretem.

Szerettem ott lakni, a panoárma csodálatos, a közlekedés minden igényt kielégít.

Mozgalmas nyárnak nézek elébe, csak minden sikerüljön, úgy legyen!

Ma van a születésem napja. Számomra ez a nap mindig olyan misztikus, és január 27.-e valahogy olyan nap, úgy gondolom, ez csak az enyém, senki másé. Miért van ez így? - nem tudom.

Volt egy Vili nevű barátnőm, aki tulajdonképpen a mamám barátnője volt, de olyan kortalan , pedig sok évvel volt idősebb nálam, még a mamámnál is idősebb volt pár évvel.

Egy nagyon bohém, művészlélek volt. Képeket festett, selymet festett, gobleinezett, és még ki tudja mi mindennel kézimunkázott, szóval sokoldalú emebr volt. Szerette az állatokat, több kutyája, macskája volt, és főleg a kidobott állatokat mentette meg, és nevelte aztán őket.

Tahiban lakott a Duna parton, volt egy hatalmas kertje, az állatok mellett a növényeket is szerette, mindenféle különleges növényt ápolt.Emlékszem gyűjtötte a muskátlikat, több, mint 100 féle muskátli virított a kertjében. Kislánykoromban, amikor még mi is Tahiban laktunk, szinte naponta mentünk a Vilihez, és nagyon élveztem ezeket a  látogatásokat.

Mint kislánynak nagyon tetszett az a sok-sok érdekes dolog, ami engem nála várt.

Vilinek nagyon sok ékszere is volt, amikkel, sokat játszottam -mindig megengedte, hogy játszak velük  - zongoráján sokat kalimpáltam, a kutyáival, macskáival is remekül eltöltöttem az időt.

Vitrineiben rengetek apró mütyür, ibrik-csibrik, kis szobor, megannyi csodálni való dolog, mint egy múzeumban.

Könyvei voltak, megszámlálhatatlan mennyiségben.

Mindig mesélt nekem, érdekesebbnél érdekesebb történeteket. Valóban megtörtént dolgokat, mert azokat szerettem hallgatni.

Vili valóban egy rendkívüli ember volt, sokminden érdekelte, művelt volt, és a világ dolgaiban tájékozott.

Aztán, amikor Budára költöztünk, szinte hetente, kéthetente jött hozzánk, vagy mi mentünk hozzá Tahiba.

Sok év telt el így, de Vili az én szememben nem öregedett, mindig úgy gondoltam, olyan "örökéletű".

Egyszercsak kórházba került, és pár nap múlva meghalt.

75 éves volt.

Ez engem nagyon megdöbbentett és akkor eszméltem rá, hogy ő is halandó. Sokáig a hatása alatt voltam, még ma is könnybe lábad a szemem, ha rá gondolok, és ezeket a sorokat írom. Szegény már 21 éve nincs a Földön, a temetése után derült ki, hogy babát várok, sajnos ezt nem tudtam neki elmesélni.

Most így emlékeztem rá, az ő emlékére írtam ezt a pár sort.

Amikor még az ezerkilencszázas években éltünk, körülbelül 75-80-as években, az én korosztályom még nagyon fiatal volt. A 2000-es év nagyon távolinak tűnt, amikor erről beszélgettünk, szinte úgy gondoltuk, sosem érünk el oda az időben.

Most 2009-et írunk, hol van már a 2000. év? Szinte hihetetlen, észrevétlenűl szalad az idő.

Engem,- már többször utaltam rá,- nagyon keservesen érint, hogy rohannak az esztendők.

Mindez a közelgő születésnapom kapcsán jutott eszembe, hogy írjak erről.

Amikor tizen, huszon évesek voltunk, egy negyvenes életkorú ember nagyon öregnek tűnt. Most én negyvenvalahány évesen egyáltalán nem érzem magam öregnek.

Most a 60-70-es korosztály az öreg?-mondhatnám, de ha odajutok, akkor talán megint megállapíthatom, hogy nem is öreg egy 60-70-es ember?

Közelgő születésnapomon kívánom magamnak, legalább még annyit ünnepelhessek, amennyit eddig.

Ott kezdem, nem dicsekvés, nem ámítás, de felmenőim, anyai ágon szép arcú emberek voltak, anyám, nagyanyám, és annak az anyja szépségkirálynő is volt.

Így ebből adódóan én szép kislány voltam, nagyon is szép. Már ifjú tinédzser koromban a férfiak nagyon forgolódtak utánam az utcán, majd, amikor dolgozni kezdetm, 18-20-25 éves korom körüli időkben nem győztem a férfiak udvarlásait elhárítani.

Szegény anyám mondta, -"abból veszem észre, hogy öregszem, hogy a férfiak már nem nagyon fordulnak meg utánam"

Most, már én is lassan ezt kell, hogy mondjam, de ez az egész dolog ma jutott eszembe, mert ma többen is- férfiak- hosszan megnéztek, mint mikor fiatalabb voltam.

Emlékszem, anyu sokáig nevetett azon, amikor egyszer,réges- régen, együtt voltunk egy áruházban, mi pont a lépcsőn jöttünk lefelé, és egy pasas meg felfelé. Annyira nézett, hogy megbotlott, és a lépcső tetejéről legurult az aljára.

Ma sajnos ez már nem fordul elő, és én is azt mondom, hogy a férfiak már nem nagyon fordulnak meg utánam.

De majd teszek róla!

Misi eddig napközben, ha nem voltunk otthon, kalitkában, pontosabban ketrecben volt, nehogy kárt tegyen bármiben is.

Karácsonykor két hétig voltunk otthon, Misi nagyobb "szabadságot" élvezett, eltettem a ketrecet.

Elteltek az ünnepek, elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Első nap Misi Bandival -cica -maradt otthon édes kettesben, ketrec nélkül.

Amikor mentem haza, félve nyitottam ki az ajtót, mi várhat rám? Állólámpa elborulva? Virágok a földön heverve, megtiporva? Bandi felnégyelve? Esetleg Misi darabokban?

Szerencsére minden és mindenki a helyén és egyben volt. Nagyon megdicsértem a kiskutyust.

Mivel vannak rossz emlékeim hasonló helyzetekről, azért merült fel bennem, hogy csatatér lesz,mire hazamegyek.

Kislánykám, valaha régen ácsingózott egy boxer után. Nosza, gyerünk, vegyünk egy boxert. Vettünk is egy helyes nyomottorrú virgonc kutyát. Imádnivaló volt.De a lakás nagyon megsínylette Dotti viselt dolgait. Az étkezőben faltól-falig, plafontól a földig könyvespolcom van, tele könyvekkel. Egy alkalommal, amikor hazamentem, végig, amit a kutya elért, kb a földtől 4 polcnyi könyvet széttrancsírozott, apró darabokra tépte az összes könyv borítóját, és minden egyes lapját. Azt hittem menten elájulok. Végül nem ájultam el, de a mai napig sajnálom azokat a könyveket. Nem is mertem utánanézni, mely könyvek estek a kuyta irodalom szenvedélyének áldozatául.

A parkettázásról és a tapétázásról majd legközelebb...

Megnéztük a szilveszteri műsort, elég gyenguska volt, az m1 műsorát felvettük, és másnap néztük meg. Ez sem volt jobb, de a műsor után, éjfél előtt a szép budapesti épületeket láthattuk, díszkivilágításban, szép zenei aláfestés mellett. Utána az óra, a másodperc mutató 20 másodpercre volt az éjféltől. Ilkyenkor az ember emelkedett hangulatban várja az éjfélt, és szinte fizikailag érzi, - én legalábbis, hogy átléptünk az új esztendőbe, Szép volt.

Igen ám, de mi decemebr 31.-én nem az m1-et, hanem a TV2-t néztük, és az ottani éjfél előtti másodpercek nagyon nagyon el lettek rontva. Ugyanis, az óra, amikor megjelent, és a másodperc mutató haladt az éjfél felé, egyszercsak egy reklám ugrott be, úgy 10-15 másodpercre, és éjfél előtt 5 másodpercor lett vége. Ez nekem nagyon nagyon nem tetszett, azt a bizonyos emelkedett hangulatot azonnal "kicsapta" belőlem. Hogy lehet még ilyenkor is reklámokat adni?

Ez mindennek a teteje volt!

Többször felröppennek mindenféle jóslatok a világvégét illetően. Ezekben nem hiszek, de előbb utóbb vége lesz a Földnek. Most olvastam egy ciket erről, idemásolom, érdekes.

A maják szerint 2012. 12. 21-e a végpont

Vannak ilyenek is bőven. Ha ezek közül kivesszük a teljesen tudománytalanokat, akkor is marad félnivalónk. Itt van például a cikkünk kiindulópontjául szolgáló könyv címadó évszáma is: 2012. Ez a - köztudottan kiváló csillagász-nép - maják naptárának az utolsó éve, a 12. 21. nap pedig az utolsó napja. December 22-én új korszak kezdődik a maják szerint, hiszen a világegyetemnek nyilvánvalóan nincs vége, csak a mi kis emberi játszadozásainknak. A maja papok és csillagászok szerint ugyanis ezen a napon olyan „Föld-esemény" fog bekövetkezni, amely véget vet egy hosszú, több ezer évet átölelő korszaknak.

A maják szerint - foglalja össze írásában Tarr Bence László - mi most a Nap ötödik korszakában élünk. A mostani ember megteremtését négy korábbi emberi faj és civilizáció előzte meg, amelyeket nagy katasztrófák pusztítottak el. A maják 113 972 éves „világkorszakokban", illetve 25 625 éves „nagyciklusokban" számoltak. A nagyciklust öt részre osztották, ezek szerintük egy-egy drámai fordulattal értek véget. Az első ilyen „kisciklus" végén az egész akkori emberiséget törölte a Föld színéről egy emberfeletti erő. A további kisciklusok végét rendre egy-egy alapelemhez (levegő, tűz, víz, föld) rendelt világméretű katasztrófa okozta. A most - szerintük 2012. 12. 21-én bekövetkező - világvégét a föld-elem uralja: gondolhatunk itt földrengésre, netán bolygóbecsapódásra. A maják bölcsen hallgatnak arról, milyen módon zárul le a nagyciklus, arról is, egyáltalán katasztrófa várható-e. 
 

Mit várhatunk a menetrend szerinti kisbolygótól?

Sík András csillagász

Ha nem is éppen 2012-re, de valamivel későbbre a csillagászok is várnak egy jelentős „Föld-eseményt". Ekkor ugyanis a Mars és a Jupiter közti kisbolygóövezetben keringő Apollón-kisbolygók egyikének pályája épp keresztezi Földünkét. Ha a várható becsapódás bekövetkezik, az akár jelentősen is megváltoztathatja a légkört, a földi életfeltételeket. Megkérdeztük Sík András csillagászt, az ELTE természetföldrajzi tanszékének oktatóját, mit várhatunk.

- A kisbolygó-becsapódás az, amely globális méretű katasztrófát tud előidézni a Földön. Ennek ellenére sem az előrejelzés, sem az elhárítás lehetőségei nem túl jók egyelőre. De legalább megpróbáljuk észrevenni a közeledő veszélyt. Ez sem egyszerű, hiszen akár viszonylag kicsi - pár tíz méteres átmérőjű - testek is komoly kockázatot jelenthetnek, ezek mozgását igen nehéz észlelni. Mindenesetre a kutatók összeállítottak egy katalógust, amelyben szerepelnek a potenciális veszélyt jelentő égitestek: ezek az úgynevezett földsúroló kisbolygók. Ez a közel egymillió égitest a Mars és a Jupiter közötti térben kering, és alakulhat úgy, hogy valamelyik kilép ebből az övezetből, a Nap felé indul, és keresztezheti a Föld pályáját. Ez akkor jelent veszélyt, ha egyszerre érkeznek a keresztezőpontba.

Ezt pontosan ki lehet számítani, így valószínűsíthető, hogy a 2029-re becsült találkozás elmarad, mindössze egy közeli elhaladás várható, mely módosíthatja az Apofisz pályáját. Ettől ugyan 2036-ban történhet ütközés, de ennek a valószínűsége mindössze 1:45 000.

Köszöntöm Tompa Mihály szép versével az új, 2009-es esztendőt!

Kívánok sikeres, boldog új évet mindenkinek, és jó egészséget!

Tompa Mihály: Új évkor

Isten házába gyűl
A hívő nép új évnek ünnepén;
Holott forró imát
A buzgó néppel híven mondok én.
És a fohász imígy
Száll ég felé: ajándokozz nekünk
Az új év kezdetén
Új szívet, új lelket, jó Istenünk!
S mig érzeménye így
Felbuzdult lelkemnek mennyben mulat:
Ki nem feledhetem
Imámbul a lányt, imádottamat;
S imé nyilt ajkamon
Véletlenűl ez új fohászt lelem:
Maradjon, oh leány,
Kebledben a régi szív s érzelem!
 
                                       (1847)

Misi nagyon torzi-borzi lett, ezért, hogy az ünnepek alat szép legyen, elvittem a kozmetikushoz.

3-ra vittem, a kozmetikus 5-re mondta, hogy mehetek érte.

Ilyenkor tanácsos otthagyni a kutyust, mert így könnyebben boldogul a fodrász. Mentem is pontosan 5-re érte, de még az utolsó simítások még hátra voltak. Misi nagyon megörült nekem, láttam rajta az elcsigázottságot, a sok szépítkezés kimerítette.Ugrott is a nyakamba boldogan, a szemüvegem recsegett-ropogott, alig tudtam magam kihámozni a nagy imádatból. Nekem kellett lefognom, hogy pár kiálló tincs az olló közé kerüljön, de Misi nagyon ugri-bugri volt. Kaptam is, hogy nem nevelem rendesen a kutyát, pedig itthon amit szabad, szabad, amit nem azt nem, és mindig rászólok, ha valami rosszban sántikál. Ezentúl még szigorúbb leszek vele, igaz, még kölyök, 7 hónapos, de a szabály, az szabály.

Egyébként nagyon aranyos kiskutya lett, igazi snauzer pofa.

Ja és majd elfelejtettem, Misinek kötöttem pulcsit, csíkosat, de hát nem adom rá, csak a magam szórakozására. Olyan, mint egy baba, ha ráadom próbaként.

Most csinosan várja a Jézust, vajon mi lesz a fa alatt?

Bandika és Misi testvérek. Igaz, apjuk, anyjuk nem közös.

Egyik kutya, másik, - nem eb - hanem cica.

Ma Misinek egy ismétlő oltásért elmentünk az állatorvoshoz. Misike, - amíg a vizsgáló asztalra nem került- jó kiskutya volt. A fiatal lódoktor amikor Misit lefogta, hogy beleszúrja a vakcinát, Misi mint a partra vetett hal, úgy ficánkolt, és visított, mint a fába szorult féreg. Ilyen hisztit levágni kutyától még nem láttam. No egyéb sem kellett az állatorvosnak, egy pici szájkosarat húzott kutyusom orrára. Igen ám, a megpróbáltatásoknak még nem volt vége, még a körmöcskéi is hátra voltak, nevezetesen 20 db. A doki a táskájából elővette a körömvágóját, Misi -mondanom sem kell, tovább ficánkolt. Ketten alig bírtunk el ezzel a 6 kilós retkes kutyával. Alig vágott le pár körmöt, megint lehajolt a doktor, és elővett egy feketenyelű valamit, nem láttam. Amikor már közelebb jött vele, akkor vettem észre, hogy egy erősebb fogót hozott, én meg azt hittem, - még mondtam is, hogy egy kalapács, amivel a kutyát fejbe akarta kólintani. Jót nevettünk ezen. Végre sikerült mind a 20 körmöt levágni Jövő héten Misit a kozmetikába viszem, mi lesz ott!?

Ablakainkoz elég széles ablakpárkány tartozik, Bandika előszerettel tartózkodik ott.

Faltól-falig flangál, kémleli a világot, és mivel a fűtőtest a párkány alatt van, szeret ott aludni, közben a meleg a hasát cirógatja.

Ma is így tett, hatalmas testével az ablakpárkányon aludt. Egyszercsak egy irtó puffanás, Bandi leesett. Nem zavartatta magát, újra felugrott és újra álomba dorombolta magát. Nem telt el sok idő, megint egy nagy puffanás, Bandi megint leesett.

Szegény Bandi, ezt már nem tudtam nevetés nélkül megállni, megsértődött szegény, és úgy döntött, nem megy vissza a párkányra, jobb lesz neki a mosógép teteje.

Szeretem ezeket a fáradt kérdőíveket, várom a többit is!!

Aki hallja, adja át!!

Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
- Ma kezet fogtam a munkahelyemen, a számítógépet javító emberrel, mert elromlott valami ketyere és hívtam

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
- ha a vezérkarban lennék, biztosan

3. Bealszol a tévé előtt?
- sosem, de nem bealszol, hanem elalszol, vagy nem?

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
- még nem, cak a hűtőből egyenesen a pohárba öntve és sosem forralva, mert az ihatatlan, még lehűtve is

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
- sosem nyertem betűző versenyt,- az mi a csoda?? de a csúcs lottón a hármas találat volt

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
- végül is nem volt olyan nagy vitám,- de egyszer a barátnőmmel politikai vitánk volt, pár éve, és azóta nem politizálunk

7. Gyorsan gépelsz?
- nény ujjal, igen

8. Félsz a sötétben?
- Igen.

9. Most van valaki, aki tetszik?
- Igen

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
- igazából azért, mert aki udvarolt, a hónom alatt futkározott, de különben jó fej pasi volt

11. Szerencse számod?
- 27,

12. Nyertél már lottón?
- Többször is volt kettesem és egy szer hármasom

13. Most iszol valamit?
- most nem, csak a kérdőív "szavait"

14. Okosnak tartod magad?
- szakmailag, műveltségben, vagy hogyan? de úgy gondolom igen

15. Ettél valaha bogarat?
- sosem, de nem csurog a nyálam utána

16. Most van valaki, aki hiányzik?
- igen

17. Mit kérsz karácsonyra?
- a Jézusra bízom

18. Ismered a muffinembert?
-  Most hallok először róla ,-ki ő?

19. Beszélsz álmodban?
-  nem

20. Emlékszel az első csókodra?
- Emlékszem, istenem de izgi volt!

21. Reptettél valaha sárkányt?
- Talán gyerekkoromban, de nem sikerült, belegabalyodtunk a zsinórba

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
- Tavaly a Balcsiban

23. Sikeresnek tartod magad?
-  Talán

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
- közel 300
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
- Lovat sosem akartam, lovagolni párszor volt alkalmam

26. Mik a terveid holnapra?
- Munkahelyemen sok feladat vár, ilyenkor év végén tornyokban áll az elintézni való

27. Mit csináltál múlt hétvégén?
- Tulajdonképpen semmit, de otthon tevékenykedtem ezt, azt
28. Most hiányzik a suli?
- Igen! Szívesen ülnék a padban

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
- Szinte naponta hallom

30. Szeretsz szingli lenni?
-  egy bizonyos fokig nem rossz

31. Szereted a szobádat?
- Szeretem gyakran átrendezni, újdonságként hat, már ideje lenne megint

32. Ki a hősöd?
- Nincsen hősöm

33. Lógtál valaha a suliból?
- Nagyon sokszor, anyám nem győzte az igazolásokat gyártani
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
- Megyek, megnézem a híradót

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
- Kislánykámat
37. Ettél valaha kutyakaját?
- Talán megkóstoltam a ropogósat, nem is volt annyira rossz, de nem iktatom be az étrendembe

38. Őszinte ember vagy?
- Őszinte vagyok, de vannak helyzetek, amikor nem szabad őszintének lenni

39. Szereted a ham&eggs-et?
- Nem

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
- Okmányok, szemüveg, óra, toll

41. Van valamilyen sebhelyed?
- Van, a szemöldökömet megdobták kővel, még gyerekkoromban, a szemüvegem repült, és elkaptam, a szemöldökömön ott nem nő szőr, ahol eltalált a kő

42. Szereted az akciót, a pörgést?
- Egy bizonyos fokig igen

43. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
- Én már nagy vagyok, végül nem az lettem, ami szerettem volna lenni, álmaimban kozmetikus akartam lenni, építésztechnikus lettem, és most 10 éve szociális területen dolgozom, úgyhogy ideje váltani

44. Mi a legnagyobb titkod?
- ide most ezt nem írom meg

45. Milyen gyakran telefonálsz?
- Naponta sokszor, kb 10-15- telefon egy nap, de van amikor több is

46. Hiszel a szerelemben?
- A szerelemben nem hiszek, ez hülye kérdés

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
-  Van, soroljam?

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban?
- Szem, kéz, öltözködés, beszéd, és az írás

49. Mikor sírtál utoljára?
- nem nagyon szoktam sírni

50. Kit öleltél meg utoljára?
- Misikét, Bandikát Ők nem emberek, hanem állatkáim, még mielőtt valaki rosszra gondolna, pedig izgi lenne nem?

51. Jól kijössz a családoddal?
- Jól

52. Hol van a mobilod?
- Ahol én, mindig viszem magammal

53. Mit ettél utoljára?
- Francia salátát, sajttal töltött szelettel

54. Mi a kedvenc színed?
- Zöld, sárga

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
- Nem  is emlékszem, talán a Tróját

56. Most milyen dalt hallgatsz?
- Síri csend van körülöttem, csak Bandi szuszog mellettem

57. Most mire vágysz?
- Egy jó meleg kád vízre

58. Melyik a kedvenc kocsid?
- Fiat

59. Most nézel valamit a tévében?
- Most ezt a kérdőívet töltögetem ki

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
- Kislánykámmal 

Munkahelyemen történt, hogy a wc-be beszorultam. Az ajtót  sehogyan nem tudtam kinyitni, és rámtört a pánik.

A kilincset rángattam fel-le, jobbra-balra, de csak nem akarta az ajtót kinyitni. Így eltelt negyed óra,- nekem nagyon hosszú időnek tűnt - sem kívülről, sem belülről ne sikerült boldogulni az ajtóval.

Ha a metró két megálló között megáll, én már rosszul vagyok, pláne, ha nem is tudom, miért állt meg. Ilyenkor menekülési kényszer tör  rám, és persze nem tudok menekülni, mert zárva vagyunk a kocsiban.

Ezeket a helyzeteket nagyon rosszul viselem, bárhova bezárnak, vagy akadályozva vagyok akkor végem.

Emlékszem, Annuska lánykám pici baba volt, a papája meg bezárt minket a lakásba, elvitte a kulcsomat. Gondolom, véletlenül. Az ajtón nem tudtam kimenni, az ablakon pláne, és férjem este jött haza. Egész nap egy pici babával be voltam zárva, senki be, senki ki.

Ez még azért is volt izgalmas, mert akkor még nem volt mobil, de még vezetékes telefonunk sem, egy hatalmas kertben, sehol senki, csak a szomszédok, de ők sem voltak otthon, mindenki dolgozott.

Nem volt jó érzés, de mindig olyankor történnek dolgok, amikor ilyen helyzet adódik. És történt is, a lépcsőházban van a villanyóra kapcsoló, és mit ad az ég, lecsapódott az óra.

Úgy kiabáltam a szomszédoknak, hogy "segítség, segítség" valaki kijött és felkapcsolta a villanyórát. 

Azóta nem zárom magamra a wc-t, nem nagyon utazom metróval, és sajnos már nincsen pici babám, mert közben nagylány lett.