Misi eddig napközben, ha nem voltunk otthon, kalitkában, pontosabban ketrecben volt, nehogy kárt tegyen bármiben is.
Karácsonykor két hétig voltunk otthon, Misi nagyobb "szabadságot" élvezett, eltettem a ketrecet.
Elteltek az ünnepek, elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Első nap Misi Bandival -cica -maradt otthon édes kettesben, ketrec nélkül.
Amikor mentem haza, félve nyitottam ki az ajtót, mi várhat rám? Állólámpa elborulva? Virágok a földön heverve, megtiporva? Bandi felnégyelve? Esetleg Misi darabokban?
Szerencsére minden és mindenki a helyén és egyben volt. Nagyon megdicsértem a kiskutyust.
Mivel vannak rossz emlékeim hasonló helyzetekről, azért merült fel bennem, hogy csatatér lesz,mire hazamegyek.
Kislánykám, valaha régen ácsingózott egy boxer után. Nosza, gyerünk, vegyünk egy boxert. Vettünk is egy helyes nyomottorrú virgonc kutyát. Imádnivaló volt.De a lakás nagyon megsínylette Dotti viselt dolgait. Az étkezőben faltól-falig, plafontól a földig könyvespolcom van, tele könyvekkel. Egy alkalommal, amikor hazamentem, végig, amit a kutya elért, kb a földtől 4 polcnyi könyvet széttrancsírozott, apró darabokra tépte az összes könyv borítóját, és minden egyes lapját. Azt hittem menten elájulok. Végül nem ájultam el, de a mai napig sajnálom azokat a könyveket. Nem is mertem utánanézni, mely könyvek estek a kuyta irodalom szenvedélyének áldozatául.
A parkettázásról és a tapétázásról majd legközelebb...
:: Kommentárok ::