Ott kezdem, nem dicsekvés, nem ámítás, de felmenőim, anyai ágon szép arcú emberek voltak, anyám, nagyanyám, és annak az anyja szépségkirálynő is volt.
Így ebből adódóan én szép kislány voltam, nagyon is szép. Már ifjú tinédzser koromban a férfiak nagyon forgolódtak utánam az utcán, majd, amikor dolgozni kezdetm, 18-20-25 éves korom körüli időkben nem győztem a férfiak udvarlásait elhárítani.
Szegény anyám mondta, -"abból veszem észre, hogy öregszem, hogy a férfiak már nem nagyon fordulnak meg utánam"
Most, már én is lassan ezt kell, hogy mondjam, de ez az egész dolog ma jutott eszembe, mert ma többen is- férfiak- hosszan megnéztek, mint mikor fiatalabb voltam.
Emlékszem, anyu sokáig nevetett azon, amikor egyszer,réges- régen, együtt voltunk egy áruházban, mi pont a lépcsőn jöttünk lefelé, és egy pasas meg felfelé. Annyira nézett, hogy megbotlott, és a lépcső tetejéről legurult az aljára.
Ma sajnos ez már nem fordul elő, és én is azt mondom, hogy a férfiak már nem nagyon fordulnak meg utánam.
De majd teszek róla!
:: Kommentárok ::