....mond meg nékem, kinek van a legszebb bele a vidéken?
Hát természetesen nekem!
Túlestem egy béltükrözésen.
A dolog indítéka onnan eredt, hogy a tumor marker értékem a megengedett háromszorosa volt. Nekem sem kellett több, már mindenféle rákot diagnosztizáltam magamon,
Sorra jártam a külömböző rákszűréseket, ami csak létezik, Egyíik lukam sem maradt megnézetlenúl.
Legjobban a béltükrözéstől féltem, és mivel ez maradt utoljára, - az előző vizsgálatok mind negatívak voltak- gondoltam, itt lehet a bibi.
Előtte 4 napig csak pempőket ehettem, sok folyadékkal, a vizsgálat előtti nap bélmosás, másnap reggel úgyszintén. Délután 1 óráig, a megadott időpontig nagyon nehezen vánszorgott az idő.
Végre a váróterembe értünk, kislányom kíséretében, és beléptem a vizsgálóba.
Egy vastag slagot tekergetett az asszisztensnő, ráadásul ronda feketét. Meg is kérdeztem, ezt mind belémnyomják? Ááá nem, csak egy részét- volt a válasz.
Kaptam egy bódítő injekciót, oldalamra fordultam és kezdetét vette a vizsgálat.
Telefújtak levegővel, és mintha 6 csintalan gyerek kergetőzött volna a hasamban.
A monitoron én is láttam rózsaszínben, no nem a világot, hanem a beleimet.
Mit mondjak, szép volt.
Főleg az volt szép, hogy nem találtak semmi elváltozást, csak két polipot csíptek le, remélem ez nem okoz majd a későbbiekben panaszt.
Itt a vége, fuss el véle.
:: Kommentárok ::