Vasárnap délelőtt gondoltunk egyet,Misivel, Viktorral, hárman elmentünk a Szigetre. Szép idő volt, hétágra sütött a nap, az ég kékjét egy felhő sem törte meg.
Misi eleinte nagyon félt, a buszon reszketett, de hamar rájött, nincsen bántódása és megnyugodott. Leérkeztünk a Mechwart ligethez, átszálltunk Európa leghosszabb villamosára, és hamar megérkeztünk a szigeti bejáróhoz.
Sokan sétáltak, szinte tömeg volt. Sok volt a kisgyerekes család, de kutyusok is szép számmal voltak.
A Sziget szebbnél szebb virágokkal van beültetve, ősrégi fák adják az árnyékot. Finom illat lengte be a friss levegőt.
Misi nagyon élvezte a sok idegen szagot, minden fűszálat háromszor szaglászott körbe, aztán feladta, már nem volt annyira érdekes számára,és szépen jött mellettünk.
Kiértünk a nagy füves részre, de egy kutya sem volt póráz nélkül. Egyetlen egy ici-pici kutya volt csak szabadon, egy öklömnyi szőrcsomó. Örömmel nyugtáztuk,hogy a mi kutyánknál van kisebb is.
Vettünk egy-egy jégkrémet, leültünk egy padra és elnyalogattuk.
Visszafelé megnéztük a szökőkutat, ami nagyon lerobbant állapotban volt, csupa betongyűrű vette körül a hangszóróból szóló, recsegő zenére mozgó vízsugarakat.A külső vízgyűrűben vastagon úszott a fákról lehulló száraz levél,és egyéb szemét.
Pad egy szál sem, leülni nem lehetett, csak ácsorogni, így nem is nagyon marasztalta az embert a látvány.
Hazafelé a buszon Misinek nagy sikere volt, sokan üntyülü-püntyülü-zték, de kutyusunk nem nagyon élvezte az idegenek közeledését.
Itthon Misi a kádban landolt, popsi és lábmosás után elterült a szőnyegen, és mint a tej, elaludt.
Álmában biztosan kergeti a galambokat, amit a Szigeten nem engedtem neki.
:: Kommentárok ::