Misike kiskutyánknak nincsen kisbarátja. Ez probléma,mert nem tud szocializálódni, nem tudja a kutyaszokásokat megtapasztalni.
Házunkban "lakik" egy kis törpeuszkár,de annyira félős,minden kutyától retteg a szó szoros értelmében. Múltkorjában elmentünk egy térre, ahol kutyások szoktak összejönni.Ott lézengtünk sokáig, de kutyának híre-hamva nem volt.
Egy hölggyel szoktam reggelente utazni,akinek van egy németjuhász kutyája, mint kutyások miről beszélgetnénk,mint az ebekről. Tőle hallottam, hogy a közeli iskola melletti kiserdőben van a kutyások találkozóhelye.Nosza, elmentünk oda is,de egy darab kutyával sem találkoztunk.
Ma lementem sétálni Misikével, persze kutya egy szál sem volt. A távolban egy kis feketerigó billegette magát, Misi izgalomba jött, és megkergette a madarat. A madárka nem volt félős,nem repült el, csak távolabb landolt a füvön. Misi oda-vissza szaladgált a madár után, láttam rajta, nagyon élvezi a kergetőzdést.
Úgy megsajnáltam, már a feketerigó is megteszi, hogy szaladgálni tudjon.
Úgy látszik,nem csak embereknél nehéz barátot találni,hanem kutyáéknál is.
Ha barátra lelünk,és igaz barátság alakul ki, meg kell becsülni. Igaz is a mondás, "Új barátért el ne hagyd a régit!"
:: Kommentárok ::