Harminc évvel ezelőtt jártam a barátnőmmel Prágában. Egy hetet töltöttünk ott, sokat hülyültünk, mint afféle fiatal lányok, megismerkedtünk pár fiúval, akik magyarok voltak és szintén Prágában voltak túristák.
Aztán együtt mentünk ide-oda,esténként beültünk egy hangulatos helyre sörözni, jó volt a hangulat.
Eszembe jutott Prága, hogy talán érdemes lenne megnézni kislánykámmal. El is mentünk, kényelmes szállásunk volt, viszonylag jól megközelíthető a központtól.
Újra végigjártam Annával a nevezetességeket, a vár, és környéke, a zsidőnegyed, a Károlyhíd, stb.
Csalódnom kellett, mert a Károly hídat éppen felújították, nem lehetett élvezni teljes szépségében, csak részleteiben. A híd tele volt mindenféle árussal, ami szintén nem tetszett.
Csalódnom kellett, mert eddigi külföldi városok látogatása után, amikor hazajövök, még napokig az éppen megismert város lüktetése, él bennem, de Prágával ezt nem tapasztaltam.
Nem kerültem Prága bűvöletébe, és éppen ezért úgy gondolom, nem is volt olyan nagy élmény, mint azt az ember szeretné.
Még most is, ha Párizsra, vagy Rómára gondolok, pár évvel ottjártam után, jóleső érzéssel teszem. Prága olyan semmilyen érzéseket kelt bennem.
Nem akarom Prágát lehúzni, mert tényleg szép, és sok látnivaló van ebben a városban, de többet nem fogom meglátogatni. Az egyszer biztos.
:: Kommentárok ::