Ma este "nagymama" módjára horgolgattam, Viktorom várta az esti box mérkőzést, mikor fülsüketítő sziréna hanga töltötte be a szobát. Mondtam is Viktornak, mostanában mennyi szirénázó mentő szaladgál.
A hangzavar csak nem szűnt, sőt egyre erősebben hallatszott. Az erkélyen kémkedtünk, amikor a házunk előtt 3 nagy tűzoltóautó parkolt, sok tűzoltó szaladt a kertünkbe, többen joöbbra, mások balra futottak.
Jézus Mária!
Én már hálóingben voltam, sosem lehet tudni, mi várható, azonnal felöltöztem a menekülő ruhámba, Bandika utikosarát előkészítettem, ha futni kell, hát futni kell.
Ki is akartunk menni a házból, de már a lépcsőházban nagy kiabálás volt, a tűzoltók mindenkit vissszaküldtek a lakásba.
Sűrű fehér füst terjengett mindenhol, ami isszonyú büdüs volt.
Nagyon ideges lettem, mi várható, nem is tudtam, hol van tűz, és mekkora a veszély.
Közben kiderült, hogy a 4. emeleten az egyik lakásban történt a baj. Pontos részleteket még nem tudok, de majd holnap biztosan kiderül, egy, s más.
Közben a tűzoltók a füstöt nagy erejű ventillátorral kiűzték, de még jócskán maradt, a tüzet eloltották, a veszély elmúlt. Aztán elvonultak.
Bandika az ablakpárkányon végigaludta a borzalmat, nem is sejtette, milyen izgalmak voltak körülötte.
Mióta ebben a házban lakunk, ez már a második tűzeset.
Felháborít az emberi felelőtlenség, a nem odafigyelés, mert ezek a tűzesetek mind emiatt keltkeztek.
Nem kell sok, hogy több lakás kiégjen, és az emberi áldozatokról ne is beszéljünk.
Minden elismerésem a tűzoltóké!!
:: Kommentárok ::