Tegnap szerencsétlenűl indult a napom, már reggel 5- kor ébredtem, a 6.40-es ébresztő helyett.
Visszafeküdtem, de hiába, elaludni nem tudtam.
A munkahelyemen egy kolleganő furcsán viselkedett, mindenkire úgy nézett, mint az ellenségére.
Rám is,pedig nem volt rá oka. Ez rossz hangulatot teremtett. Ebéd után hirtelen vettem be egy kanyart, és mint a nagyalföld, elhasaltam. Ez volt a nap csúcspontja.
Számat egy csúnya káromkodás hagyta el, pedig igazán nem szoktam csúnyán beszélni.
A mai nap reggelén Misikét én vittem le.Amikor a pórázt a kezembe veszem, már nagyon örül, és ugrál, mint a gumilabda. Ilyenkor nyugalomra intem,és szót is fogad. Pórázzal a nyakörvében, elindulunk világot látni kertünkben, és pisil, kakil egy szépet.
Ma is pórázzal a kezemben nyugira intettem, le is ült aranyosom, és én föléhajolva igyekeztem megkötni, erre akkorát ugrott a 8 kilójával, hogy beverte az orrom, majdnem elszédültem, és a szemüvegem repült egy jót, és csálé szárral landolt a másik szobában.
A nap további része viszonylag nyugalomban, a megszokott rendben zajlott.
Várom a holnapi napot,vajon milyen szerencsétlenség leselkedik rám?
A "háromig meg nem áll" törvénye nálam mindig bejön.
:: Kommentárok ::