Ma van a születésem napja. Számomra ez a nap mindig olyan misztikus, és január 27.-e valahogy olyan nap, úgy gondolom, ez csak az enyém, senki másé. Miért van ez így? - nem tudom.
Volt egy Vili nevű barátnőm, aki tulajdonképpen a mamám barátnője volt, de olyan kortalan , pedig sok évvel volt idősebb nálam, még a mamámnál is idősebb volt pár évvel.
Egy nagyon bohém, művészlélek volt. Képeket festett, selymet festett, gobleinezett, és még ki tudja mi mindennel kézimunkázott, szóval sokoldalú emebr volt. Szerette az állatokat, több kutyája, macskája volt, és főleg a kidobott állatokat mentette meg, és nevelte aztán őket.
Tahiban lakott a Duna parton, volt egy hatalmas kertje, az állatok mellett a növényeket is szerette, mindenféle különleges növényt ápolt.Emlékszem gyűjtötte a muskátlikat, több, mint 100 féle muskátli virított a kertjében. Kislánykoromban, amikor még mi is Tahiban laktunk, szinte naponta mentünk a Vilihez, és nagyon élveztem ezeket a látogatásokat.
Mint kislánynak nagyon tetszett az a sok-sok érdekes dolog, ami engem nála várt.
Vilinek nagyon sok ékszere is volt, amikkel, sokat játszottam -mindig megengedte, hogy játszak velük - zongoráján sokat kalimpáltam, a kutyáival, macskáival is remekül eltöltöttem az időt.
Vitrineiben rengetek apró mütyür, ibrik-csibrik, kis szobor, megannyi csodálni való dolog, mint egy múzeumban.
Könyvei voltak, megszámlálhatatlan mennyiségben.
Mindig mesélt nekem, érdekesebbnél érdekesebb történeteket. Valóban megtörtént dolgokat, mert azokat szerettem hallgatni.
Vili valóban egy rendkívüli ember volt, sokminden érdekelte, művelt volt, és a világ dolgaiban tájékozott.
Aztán, amikor Budára költöztünk, szinte hetente, kéthetente jött hozzánk, vagy mi mentünk hozzá Tahiba.
Sok év telt el így, de Vili az én szememben nem öregedett, mindig úgy gondoltam, olyan "örökéletű".
Egyszercsak kórházba került, és pár nap múlva meghalt.
75 éves volt.
Ez engem nagyon megdöbbentett és akkor eszméltem rá, hogy ő is halandó. Sokáig a hatása alatt voltam, még ma is könnybe lábad a szemem, ha rá gondolok, és ezeket a sorokat írom. Szegény már 21 éve nincs a Földön, a temetése után derült ki, hogy babát várok, sajnos ezt nem tudtam neki elmesélni.
Most így emlékeztem rá, az ő emlékére írtam ezt a pár sort.
:: Kommentárok ::