Leesett az első hó. Csupa fehér a táj, a fák kopasz ágain szépen megült a fehér csapadék. Nagyon hideg van, úgy látszik tényleg jön a tél. Nem hiányzik, de "túl kell esni rajta".
Kertünkben ilyenkor a fenyők a legszebbek, szép, kövér zöld ágait a hó puhán, lágyan borítja be. Ez az egy látvány, amit szeretek, a tél többi "viselt dolgát" nem.
Gyerekkoromban sokat szánkóztunk, volt is sok szánkópálya, nem volt úgy beépítve a környék.
Most szinte már húzni sem lehet a szánkót sehol, nemhogy szánkózni!
Micsoda versenyeket rendeztünk! Hatalmas hóembert építettünk, hóból, mint homokból várakat, kacskaringós szerpentinekkel.
Rengeteget játszottunk, mindenféle történeteket találtunk ki. Nekünk nem volt olyan sok játékunk, mint a mai gyerekeknek, volt egy labdám, egy mackóm, és egy babám. Fantázám annál több. Remek volt.
Szívesen átélném mégegyszer, ha lehetne, de sajnos nem lehet.
Így hát minden gyerek gyerek akarjon lenni, és az időt csak ne sürgessük, nem érdemes, megy az magától is, - elég gyorsan.
:: Kommentárok ::