Ma Szegedre utaztam.

Ha hazaérek, mindig megállapítom, nincs is messze ez a Szeged. Amikor utaznom kellene, mindig úgy gondolom nagyon messze van ez a Szeged.

Várt rám a nagy biciklizés.Elég nehezen indult, mivel nagyon régen kerekeztem utoljára, de belejöttem, amit nagyon élveztem./Fénykép is lesz róla!/ Igaz. közben történt egy kis malőr, a kontra fék hiánya miatt. Ugyanis csak kézifék volt a biciklin. Hirtelen akartam megállni, mire eszembe jutott a fék,hogy hol is van, mire megálltam, az egyensúlyom elvesztettem és Szeged járdáján a biciklivel összeakadva hemperegtem. Szép látvány lehettem... Annuska biciklije is eldőlt, a fényképezőgép jobbra, a táskám balra repült.Mindez az én bénázásom eredménye. Így utólag már mosolygok az egészen, de mégis baromira bosszant.

Aztán a szecsuáni kaja. Hát szaladnom kellett, de nem volt hova. A kínok kínja!Az utolsó pillanatban Tamás meglátott egy borozót, hála az égnek. A megváltás!

Remélem Anna és Tamás nem gondolják, hogy ez a vén nyanya idejön és kever, kavar, tör, zúz, ahol megjelenik.

Megnéztük a Fogadalmi templomot belülről, eddig csak kívülről láttam. Gyönyörű.

Új Szeged megint lemaradt. Mindig lemarad. Hiába, kevés az idő, egy fél nap nem elég.

Legközelebb csak oda leszek hajlandó elmenni!